Prüszköl, visszaszív, benntart, a jóég tudja, mit csinál még vele odabenn.
Könyvtár, csütörtök késő délután. Hozzávetőleg 150-200 hallgató ül és tanul a 2. emeleten. Síri csönd, csak a laptopok billentyűzetének kopogása és a papírlapok lapozgatása hallatszik.
Ezt az idilli csöndet zavarta meg valahol valaki, amikor kb. 2 másodpercig szívta vissza váladékát az orrüregébe. Miután odabenn sikeresen lekezelte (mintegy megszelídítve az anyagot), valószínüleg két választása adódott, mely közül a hangosabbik mellett döntött. Ugyebár a döntési szituáció azért áll elő, mert nem kapsz levegőt. Az egyik variáns, hogy nyelsz egy nagyot, gyomrodra bízva a további sorsát. Vagy lassan, higgadtan kifelé fújod a levegőt az orrodon keresztül, benntartva a cuccot. (Ezt az utóbbit akár nevezhetnénk TGM - módszernek is). A fickó is ezt választotta, 150 ember pechjére. Van persze a köpés is, de az zárt helyen mégis csak gáz.
Fura, hogy miközben nálunk teljesen reflexszerű a nyílt téren való orrfújás, itt ez kifejezetten illetlen dolognak számít. Toalettben csak-csak, máshol nem. Azt mondják, ez legalább olyan bunkóság mint a szellentés, ami persze nálunk is annak számít. (Pl. Kínában -Japánban nem vagyok biztos- kifejezetten illedelmes dolog böffenteni, szellenteni, miközben ők sem fújnak orrot, mert pofátlanság) És tényleg: köztéren senkit sem lehet látni orrofújás közben.
Ami viszont még érdekes, hogy a szabadtéri köpködés teljesen megszokott és természetes dolog. Jól öltözött, középkorú férfiak sétálnak aktatáskájukkal hazafelé és köpnek egy nagyot. Ez meg ugye nálunk számít bunkóságnak...
Ez egy olyan poszt volt, amit egyszerűen nem lehet szépen befejezni. Mindösszesen csak a kulturális beidegződéskre akartam felhívni a figyelmet. Ami számomra visszataszító és gusztustalan, az másnak teljesen természetes és reflexszerű. És fordítva...
Megélni és "csinálni" a toleranciát más, mint olvasni róla. Amikor nekem kéne változtatni, alkalmazkodni, már nem olyan egyszerű a helyzet. És ez csak egy apró dolog volt.
Mindenki vigyázzon az egészségére!