Hogy mit adott ez a pár hónap, majd később kiderül. Van pár vegyes gondolatom, amit szeretnék veletek megosztani. Ilyen az BA-MA rendszerrel kapcsolatos benyomások; angol nyelv használata; nők gender; mosolygás. 

BA-MA: Amennyiben a norvégiai hallgató úgy dönt, hogy bachelor után elmegy masterre egy magasabb fokozat megszerzése érdekében, amögött az esetek nagy részében komoly tudatosság van. Alibiből, az olcsóbb diákjegyért senki csinál plussz két évet. Az illető apait-anyait belead, hogy később jó legyen. Sok master hallgató egyben tanársegéd, óraadó is. 

A rendszer rossz, mert szakértőket képez, nem pedig átfogó, széleslátókörrel rendelkező fiatalokat. Csőlátást ad, nem pedig olyan tudást, mellyel a hallgató egy adott rendszert, problémát képes átlátni egészében, a maga teljességében. Társadalomtudományi szakon a jövőre nézve ez nem kifejezetten bíztató. Nyilván nem kell mindig "lemenni" az alapokig, de a kapcsolódási pontokat érdemes átlátni. 

A rendszer jó, mert feltehetően olyan emberek kerülnek majd a munkaerőpiacra, akikre biztos egzisztencia vár, ha normálisan és tisztességesen dolgoznak. Márpedig igényes kultúrát fogyasztani, alapítványokat támogatni, szórakozni, a saját mikroszférán kikandikálni, stb. elsősorban csak ilyen feltételekkel lehet. 

Elismerem, hogy a benyomások alapvetően felszínesek, de a magyarul nem tudó sznob rajkos azért megállapíthatja: Trade-off van a rendszerben.     

Angol nyelv: a nyelv beszélése annyira benne van a hétköznapokban, hogy senkinek sem tűnik fel és okoz megrökönyödést, ha az illető egy norvégul feltett kérdésre egy "don't understand" választ kap. Itt még a jegyellenőr is beszél angolul. Norvégiában már az alapfokú oktatásban kiemelt szerepe van az angol nyelvnek. 

Mivel a városban több (ezen belül 2 nagy) kollégium-campus van, valamint rengeteg bevándorló, az angol nyelv alapvetően egy kulturális kérdés, nem pedig csak egy iskolai tárgy a sok közül. Nem egyszerűen egy nyelvvizsga-papír megszerzése a cél, hanem a nyelv valódi, hétköznapi használata a tisztességes emberi boldogulás érdekében. Lehetőség arra, hogy a világon bárhol biztosan álljad meg a helyed. 

Kiábrándító szembesülni azzal, hogy az angol nyelv hiánya nagyon sok más dolog hiányával is párosul. És fordítva.

Nők: többségük egyformán szép és egyformán érdekes. Egy hónapig nézegeted őket, aztán megszokod. Szőke haj, szolis bőr, közepesen jó popsi, igényes, trendi ruha. Egyébként banánt/répát/salátát eszik. Olasz lakótársam szerint (kinek nem kenyere a dicsekvés) eleinte nagyon hűvösek, de némi alkoholtól teljesen bevadulnak és bármi olyanra kaphatóak, amit egy pasi nem szégyell...Ha kell a srác elérhetősége, szóljatok.

A muszlim nőknél nagyobb a szórás. A fátyolos, kendős lányok egy része nagyon szépen és csinosan képes felöltözni, némelyikük viszont nagyon szürke és nem ad a külsőre. A teljesen emancipálódott bevándorlók pedig ugyanolyanok, mint a norvégok, azzal az apró különbséggel, hogy nekik még az ínyük is fekete.

Férfiak (férfi szemmel): Mindegyikük egyformán jóképű és egyformán érdekes. Egy hónapig nézegeted őket, aztán megszokod. Egy magyar lány szerint nagyon szexi látvány, amikor egy jól öltözött harmincas pasi babakocsot tol maga előtt. Nos, tényleg jól öltöznek, de a vadhajtásból is sokkal több van, mint itthon. És itt nem elsősorban a metroszexualitásra gondolok: általában véve sokkal több feminim vonású férfi jön szembe az utcán. Szerintem sok, nagyon jól és csinosan felöltözött férfin hiányzik a férfiség. Szégyellem, de nem tudom igazán konkértumokba ágyazni a jelenséget, de talán értitek. 

Egy bejárati ajtóhoz érve én továbbra is szeretném előreengedni a hölgyeket, vagy legalábbis megfogni az ajtót, amíg ő is kijön. Ha pedig leejt egy tárgyat a földre, reflexből hajolok le, hogy felvegyem. Valakinek megszokás, valakinek udvarisság, valakinek csak szimplán hímsovinizmus.

Mosolygás: Ingyen van, tehát megéri. Eleinte - rossz közép-kelet-európai beidegződéssel - azon tanakodtam sokszor, vajon a pénztáros, a banki ügyintéző, a buszvezető, a szakács, a könyvesbolti eladó, stb. őszintén mosolyog -e, vagy csak megjátsza azt.

Később rájöttem: a válasz lényegtelen. Az ember nem gondolkozik azon, ami magától értetődő és természetes. Sőt, egy idő után ő is átveszi azt. Fura, de a norvég társadalom meglehetősen depressziós, ahogy az a statisztikákból kítűnik. Szóval a felszín alatt sok minden van/lehet, de a lényegen ez mit sem változtat: egyszerűen könnyebbek a hétköznapok, ha a különböző interkaciókban mosolyognak a felek. Ennyi.   

Még valami. A franciák továbbra is franciák. A lengyelek olyanok mint mi, igaz több önbizalmuk van. A hollandok és a németek a legeurópaiabbak. A mintám kicsi, azokból indulok ki, akiket és amiket láttam. 

Van dolgunk odahaza bőven. "Munkára fel, drága barátaim!" 

Köszönöm mindenkinek, aki ellátogatott a honlapra és elolvasta a bejegyzéseket. A kommentelőknek külön köszönet. Talán nem minden bejegyzés volt jó, párat ma már másképp írnék meg. De azért remélem ejtőzésnek jó volt.

A többiek még folytatják. Én most kiszállok azzal, amivel július végén kezdtem:

A felvétel itteni.

Sziasztok!