Sevilla: 17 fok, szikrázó napsütés. Az imént még rövid ujjúban ülve ettem az ebédem az erkélyen. Az utca végén ott állnak a narancsfák, bár illatuk idáig nem ér. Januárt írunk, ebben a hónapban már nem is vágyhatnék többre. Mégis elégedetlen vagyok, már megint. Hazaértem ahol az asztalon cetli várt – az éhes férfit nem ajánlatos rossz hírrel várni –. Húsz eurót kell befizetnem a közösbe, azért az Internetért, amit már sosem fognak bekötni hozzánk. Ha még csak húsz euró lenne, de hányadik húsz euró tanulópénz ez már az alatt a négy hónap alatt, amióta itt vagyok?!?
Így szól a síró bohóc első története:
November elsején költöztem be az új albérletembe. Két héten belül sikerült is megrendelni a netet. December közepén nagy nehezen behúzták a hozzá szükséges telefonvezetéket (a város közepén lakunk, minden szomszédnak van telefonja, tehát nem volt sok technikai akadálya). Nagy reményekkel tértem hát vissza Sevillába a téli szünetet követően, hogy végre beköszönt a spanyol kábelnet éra az életemben. Hiába, január végét írunk, de net továbbra sincsen. A lakótársam elmondása szerint már nem is lesz. Csak a szomszéd járt rosszul, akinek így továbbra is lopjuk a netjét. A telefontársaság gyorsan sietett is összeállítani egy kilencven eurós telefonszámlát. Hüledeztünk is alaposan a lakótársaimmal. Harminc euró volt a bekötés, amit elvileg visszatérítenek. De vajon mi a többi? A tudakozó szerint havi díj, de abból azonnal négyhónapnyi. Nem értettük miért számláznak nekünk előre három hónapot? A válasz pedig pofon egyszerű. Mivel a Telefonicának (a spanyol Matáv alias Tcom) kizárólagos joga – magyarul monopóliuma – van a telefonvezeték csatlakozás létesítése terén, sokan a bekötést követően az új vonalat gyorsan lemondják, hogy a már kiépített vonalra, kedvezőbb internetszolgáltatót szerződtessenek le. Ezért a négyhónapos számla. Ez rendben is volna, de az általunk szerződtetett internetszolgáltató reklámja értelmében ő vállalja át ezeket a járulékos költségeket és legkésőbb hat héten belül kiépíti a netet. Utóbb kiderült, a telefon behúzását követően hat héten belül és a négyhónapos számla átvállalásáról sosem volt szó, csak a kiépítés költségéről. A szerződés apró betűs része ugye, mert a reklám nem minősült ajánlattételnek az egy dolog. De az üzletkötőt anno többször is visszakérdeztük, hogy biztos nincsen semmilyen egyéb költsége a szerződésnek. Szerinte nem volt, a szerződéskötésnél nem voltam jelen, a szerződést nem láttam. Most, hogy ugyan azt az üzletkötőt kérik számon a tősgyökeres andalúz és spanyol lakótársaim, csak húzogatja a vállát. Ő nem felelős semmiért és az, hogy időközben a két cég között – mármint a telefonvonal és az Internet szolgáltató között – megváltoztak a dolgok, arról ő nem tehet. Igen, de a szerződés az szerződés, bár kár ebbe belemenni. Kulturális dolgokról van itt szó, ahogy otthon is. De ha kicsit is szolgáltatás orientáltabbak, ügyfélbarátabbak lennének, talán az andalúz GDP se tartana olyan meredeken lefelé.
Nem marad más választásunk, mint tovább lopni a szomszéd netjét, vagy mindegyikünk beszerzi a saját 3G-jét. Itt szeretném leszögezni, hogy a magyar 3G (HSDPA mobil internet) egyáltalán nem drága. Öt hét alatt kb. 2 – 2,5 GB adatforgalom mellett (ez az én átlagos adatforgalmam, ha a képek, flashek le vannak tiltva és nem nézek youtube-ot, online tv-t stb.) kb. 20 euró lenne a magyar számla. Itt korlátlan 3G-re nem igen van lehetőség 1 GB legjobb esetben 30 euró.
* a bejegyzés nem hivatalos információkra épül. Arra hagyatkozom, amilyen tájékoztatást kaptam. Lehet, hogy a Telefonica telefonvezeték bekötése terén nem rendelkezik monopóliummal, de nekünk Sevilla egy kimondott negyedében nem sikerült egyetlen olyan más céget találnunk, aki be tudott volna kötni nekünk egy vonalat. Internet szolgáltatóból akad egy rakat. A 3G Internet tarifáinak számításához a 2008. decemberi ajánlatok lettek figyelembe véve.
