szóval régóta terveztem megírni az ominózus bicikli postot, de most jött el csak igazán az ideje! ugyanis - azt hiszem - be kell valljam - mit ad Isten - biciklibuzi lettem... így, nem szépítve.
és most, hogy nincs vélo-m (ugyanis lejárt az egyhónap), még rosszabb. guvadó szemekkel vizslatom a leparkolt járgányokat, és reggel arra ébredek, hogyha hazamegyek, mégiscsak le kéne cserélni azt a kedves MTBt egy országútira. 
Csepeléknél még meg is fizethető, alábbi mindössze 39ezer.
nade a nagy álmodozás közepette konkrét lépéseket is kellett tennem, hogy újra boldog biciklitulajdonos legyek. az említett Nortát - habár imádtam - nem akartam tovább nyúzni, mivel a legrosszabb helyeken döntött úgy a dinamója, hogy beakad a küllők közé. és ugyebár ez nem épp kellemes dolog.
hétfő délben a FietsenVélo nevű kerékpárboltban álltam, és elkeseredetten konstatáltam, hogy mindössze 3 bringájuk maradt. az egyik szimpatikus volt, de a férfiváz kicsit megnehezítette a dolgom, a második kicsi volt, a harmadik meg tulképp rendben, csak ronda. semmi szép elegáns váz és vékony kerekek, helyette pöttyösre festett böhöm szerkezet és nagy traktorjelegű izék elöl-hátul. körülbelül 20 perc bénázás (beáll a sorba, kiáll vele, felül a bringára, tesz két kört) után úgy döntöttem, hogy szar a fagyi, drága, de vesszük tulajdonosává válok két hónapra.
azért bérlés előtt gondoltam felfújatom a hátsót, mert eléggé meg volt ereszkedve. megtörtént. állok tovább a sorban, feltűnik, hogy nehezebb tolni. hatalmas kidudorodó bumpszli a hátsón. szólok a másik faszinak, sietve kiereszti a levegőt, visszarakja a helyére a dolgokat, újra felfújja. ekkor már igen rossz érzésem van. "will it be OK?" - kérdem félve - "yeeeeeeeeah" - válaszolja megsértve. jó. még 10 perc döntésképtelenség (szerencsére belga sor, így a végtelenségig lehet benne állni), majd enyhe "bocsibocsibocsi" érzéssel kiállok, betolom a sarokba a bringát. már épp készültem újra tenni pár kört a férfivázassal, amikoris
bummmmmm
egy rohadtnagy durranás, és a tragacsjárgány a sarokban kileheli lelkét. durrdefekt. körülnézek, majd a falhoz lapulva távozom a boltból. szerencse, hogy nem alattam történt.
úgyhogy azóta továbbra is a biciklinélküliek szerencsétlen életét élem. remélem már nem tart soká.
és emlékként a gyönyörű exem:
