Ma voltunk színházban a Cote d'Azur-ről jövő szőke (ez most releváns információ?) instruktor csajjal. A Théatre de l'Odéon-ban néztük meg a Tartuffe-öt, asszem kevés banálisabb választás van ennél...

A darab elég közepes volt, a díszlet volt az egyetlen elem, ami igazi képzelőerőt igényelt (mozgott is meg minden), a szöveget ahogy éreztem érintetlenül hagyták, a mozgás pedig csak Orgonnál és Madame Pernelle-nél (a két embernél, aki bedőlt Tartuffe-nek) tűnt eredetinek. A mimikát nem igazán láttam, mert 6 euróért a harmadik emeleti erkélyre kaptunk jegyet:) A második felvonásban már komplett mondatokat is értettem, ami nem kis teljesítmény, mivel Moliere írta a darabot rímekbe szedve. (Szerencsére a sztorit már ismertem.)

A színház egyébként elég impozáns, ez az első párizsi színház, ami konkrétan színháznak épült. Kicsit megbontja az aranyozott gipszes-vörös bársonyos látképet a csillár köré pingált '50-es évek beli templomra hajazó freskó.

A színház után beültünk egy pohár valamire egy kávézóba, ahol valóra váltak a rémálmaim: 15 cl sört mértek 3,4 euróért. Így hát nem maradt más választásom, mint kb a bagázs felével együtt kávézni 2,7 euróért.

Éppen (mióta megjöttem..) egy svéd krimit olvasok franciára fordítva, már eljutottam a 300. oldalig, de sajnos a sikerélményt beárnyékolja a tény, hogy jövő héttől az instruktor csaj szerint (és sajnos a tematikák szerint is) tárgyanként hetente 100 oldalt kell olvasni, és lehet, hogy Platón kevésbé fogalmazott olvasmányosan, mint a krimi írója (Stieg Larsson).

A héten voltunk még borozni a pont des arts-on, a szajna-parton valamint a mars mezőn (fő a változatosság) meg vmi nemzetközi buliban, ahol a franciák és a ucl-esek öltönyben jelentek meg. Az egyik metodológia óra alatt pedig olyannyira áramszünet volt, hogy a tanár meg se jelent, így elmentünk kávézni.

Hétvégén volt az európai örökség napja, egy csomó zárt helyre be lehetett menni ingyen (pl az élysée palotába), mi meg gondoltuk elkerüjük a tömeget, így elmentünk a Cinématheque Francaise-be egy építészeti túrára meg a Bibliotheque Francois Mitterrand-ba (nemzeti könyvtár, az a négy nyitott könyv alakú toronyház), ahol mindent archiválnak, a könyvektől a blogokon (!) át a super mario aktuális kiadásáig.

Ez itt a Cinématheque:

ps. rajkosoknak: az most minek számít, ha nyitva tartom egy öreg néninek a metrólejáratnál a kaput, miközben négykézláb mászik át a háromágú forgó cucc alatt?