Nos, nekem is sikerült átavászkodnom a kontinens túlsó felére, ahol megérkezésem óta (5 napja) botrányosan hideg van és felhős az ég, néha még esik is... (füttyszó)

Na de térjünk a tárgyra, nem angliában vagyunk: vonattal jöttem, így volt egy fél napom strasbourgban Julival, ez bőven elég volt egy toka növesztéséhez:

Innen a TGV iDZap részlegében (a rendkívül aranyos és értelmetlen kapcsolódó rajzfilmeket itt lehet megtekinteni) 2h20 perc alatt már párizsba is ér az ember. Az első három napot sikerült egy ismerős család 300 négyzetméteres défense-ra néző garzonjában átvészelni, majd szerencsére kaptam egy ágyat szeptemberre a CitéU egyik kolijában.

Ami külön vicces volt a dologban, az a pénteki családi sabbathot követő szombati kolis ramadán:) Basszus, egy hónapon keresztül nem esznek és nem isznak, csak napnyugta után... Azt mondta a marokkói szobatársam, hogy pár nap után fel se tűnik. Mondjuk nem úgy néztek ki, amikor 20:32 perckor nekiestek a terített asztalnak..

A legviccesebb eddigi élményem a bankokkal kapcsolatos: lehet, hogy csak a magyar viszonyok miatt estem kis híján hanyatt amikor meghallottam, de mindensetre elég furcsa, hogy a bank fizet nekem azért, hogy nála nyissak bankszámlát... Mondjuk ez csak a grande école-ok hallgatóira vonatkozik (szal érdemes ilyenbe menni erasmusra, nem csak ezért), és csak az iskolához közeli bankfiókokban, mert nem egységesek a kondíciók még az egy céghez tartozó bankfiókokban sem. Na végül az lett, hogy a société générale fizet nekem 90 eurót, én meg nekik semmit semmilyen műveletért...

Valószínűleg arra apellálnak, hogy náluk ragadok milliomos koromig, mondjuk én mondtam nekik, hogy csak fél évet maradok, de továbbra is kötötték az ebet a karóhoz. Én meg szeretem, ha fizetnek nekem.

A vendéglátóiparral kapcsolatban nincsenek ilyen felhőtlen tapasztalataim: tegnap voltunk egy csajjal meg két barátjával egy bárban, 4-5 öró egy sör, de ha ez a legjobb helyek közé tartozott, akkor én nem fogok szórakozni párizsban... (a csaj itt élte le az egész életét, és nagyon bejött neki a tűzraktár, úgyhogy ha ismerne itt olyasmit, biztos megmutatná..) Mint kiderült, vannak az ilyen elég fantáziátlan, közepesen hangulatos és dugig tömött bárok, valamint a rendkívül sikkes boite-ok, ahova csak hipertrendi cuccokban lehet menni, de lehet táncolni is. Na majd meglátjuk, biztos van valahol egy kellemes squat:)

Ja, a másik lehetőség meg kiülni a Mars mezőre vagy a pont des arts-ra, esetleg táncolni a szajna-parton a jussieu metrómegállónál, ami jó is lenne nagyon, ha nem esne minden este az eső, és nem lenne már ilyen búvalbaszott novemberi idő...

Na de elég a picsogásból, holnap kezdődik a welcome programme, ami szeptember végéig tart, francia-, metodológia- és párizs története órákkal fűszerezve.

Stúdió.