Sajna meg nincsen a szobamban net, ugyhogy ekezetek nelkul irok. Tilburg kb. olyan, amilyennek a korabban erre jarok leirtak: egy pofas kisvaros nagyon jo pubokkal, es persze irgalmatlanul sok biciklivel es zavarbaejtoen kedves helyiekkel. Egyelore keves benyomasom van magarol a varosrol, de jo kis honapot toltok majd itt el, az mar egyszer biztos.
Megy mar maga a tanfolyam is, 18-an tanulunk hollandot, ami kiejtesben a legnehezebb europai nyelv, amit ismerek. Foleg az eszaki dialektus olyan, mintha csak az volna a celja, hogy berekedj ket percen belul. Errefele viszont nagyon szepen, dallamosan beszelnek. Amugy tetszik a nyelv, de az kisse kiabrandito lehet, hogy gyakorlatilag mindenki folyekonyan beszeli az angolt. Ennek azonban nem kell bedolni: amilyen kedvesek a hollandok, annyira zarkozottnak is tunnek, szoval erdemesnek tunik megtanulni a nyelvuket.
Ja, es meg arrol, hogy hogyan kedveltem meg Horn Gyulat: betertunk egy gyakorlatilag ures kocsmaba meg vasarnap este, ahol is osszesen ket vendeg volt. Erre az egyikuk baratsagosan felenk fordult, es amikor kiderult, honnan jottunk, meghivott minket ket kor sorre. Hogy miert? Mi bontottuk le a vasfuggonyt...
Ennyit mara, udv mindenkinek.
