Zöld Batyu

Ilyen volt:

Ilyen lett:

Lehet, hogy egy nem annyira reprezentatív helyen vagyok, de a hollandok már-már zavarbaejtően betartanak minden vacak közlekedési szabályt. Megnéztem most egy pár online útikalauzt, tényleg mindegyik ezt is írja. Már csak egy dologra lennék kíváncsi: milyen lehet egy biciklis rendőr? Az életük pedig olyan izgalmas, mint az autópályarendőröké? Egy biztos: ritka nagy élmény úgy biciklizni városban, hogy nem basznak el egy kereszteződésben sem az autók. Otthon is be kellene ezt vezetni.

Ha Hollandiában akar valaki elmenni egy mainstream koncertre, pár dologra azért nem árt felkészülni. A legfontosabb maga a közönség. Itt mindenféle korosztállyal találkoztam, a középkorú, őszülő halántékú emberek legalább anyira kíváncsian lesték a szar flamad indie bandát, mint mi. Abszolút lejött, hogy itt ciki volna, ha valaki azt hallaná vissza otthon, hogy "nem értem én ezeket a mai fiatalokat". Járulékos poén: nincsen annál viccesebb, amikor egy betépett középkorú holland a színpad előtt őrjöng és/vagy táncol egyedül - az az érdekes, hogy ilyennel minden egyes alkalommal találkoztunk, nyílván hollandokkal van tele valójában a Subba hülye tánc rovata is.

A dolog azért néz ki rettentő idiótán, mert az első sorokban mindenki ül, hogy hátulról is jól lehessen látni. Ez utóbbi különösen szimpatikus, ugyanis így tolószékes emberek is gond nélkül élvezhetik a végtelenül nyugodt, fejét időnként megbiccentő közönséggel együtt a műsort. Egyetlen kellemetlen incidens ért minket: amikor rágyújtottunk (szabadtéri koncert volt!) majdnemhogy gyerekgyilkosnak néztek bennünket, és többen elég ingerülten meg is szóltak.

Még szerencse, hogy ezekből az ártalmatlan emberekből is ki lehet hozni az állatot.

Vettem bicót. Kicsit törött, de ár alatt. Ennyi. Majd talán igazi fotó is lesz.

Újabb érdekes tények a hollandokról meg az ő nyelvükről:

- Hollandiában teljesen biztonságos melegfesztiválon résztvenni, és a heterók nem tojást dobálnak, hanem együtt buliznak velük. Ez magamtól eszembe sem jutott volna, így még olcsóbb is. Ami még kicsit érdekes volt, hogy a tilburgi fesztivál nem felvonulás, hanem egy gigantikus búcsú ringlispíllel, félkarú rablóval, és kibaszott nagy plüsstigrisekkel. Ja, és 2 euró egy fánk, porcukorral vastagon. Soha jobb vurstlit, komolyan, még a sramlizene helyi kiadása is elviselhetőbb, mint Lagzi Lajcsi és barátai otthon.

- A holland a németnek valami oldalági leszármazottjának tűnik, de valójában nem az. Az egyik német szerint a szókincs kb. 30%-a hasonlít, vagyis szimplán csak közeli rokonok. Vagyis ha tudsz németül, akkor szóban max. annyit értessz meg, miről folyik a beszélgetés. További poén a különböző névmások használata: néhány helyen több névmást is használnak, amelyek valaha tényleg eltértek jelentésben (mint az angolban a he és a she), de ma már ez a különbség eltűnt - néhány szókapcsolatot leszámítva. Ami pech, hogy ezeket a kivételeket az anyanyelvi tanárok nem tudják felsorolni, szóval ezek elsajátítása elég nehézkes.

- Még egy kicsit a holland konyháról: az étkezések elhagyhatatlan része valamilyen édesített tejtermék, kicsit hasonló szerepet betöltve, mint a franciáknál a fromage, vagyis sajt fogás. Emiatt elképesztő választékban kapható mindenféle joghurt és puding, amelyek közül a jobb minőségűeket nagyon érdemes végigkóstolni. Az eddigi legjobb - és legfurcsább - a kókuszpuding volt vegyigyümisziruppal.

Tot ziens.

Dübörgök tovább a holland nyelvvel, kezd megtetszeni a dolog. Már köszönni is tudok, meg elköszönni is. Beszélgetni még nem, marad az angol. Némelyik némettel az anyanyelvükön is lehet, habár egy részük valami miatt folyton angolul akar válaszolni. Mondjuk nem csodálom, én sem szeretném, ha egész évben németül kellene beszélnem.

Tegnapelőtt ért még kellemes meglepetés: a holland sörök még zseniálisabbak, mint gondoltam, és nem is véletlen, hogy 3 decisnél nem nagyon kapni nagyob kiszerelést. Az ok egyszerű: némelyik kicsit távolabb áll a víztól, mint jobb sorsra érdemes magyar társai. A trapisták kolostorát látogattuk meg, ahol is a La Trappe nevű nagyon finoman fűszerezett sörök készülnek. A 10%-osból nem tanácsolom, hogy bárki két pohárnál (fél liter) többet igyon. Én szóltam.

Végül néhány érdekesség a holland nyelvből:

- Igen, tényleg nem a legszebb. Nem tudunk szabadulni attól a gondolattól, hogy éppen a földre akarnak köpni egy isteneset. Pedig ez errefelé nem szokás.

- A nyelvtanulást és a gyors beszédet megkönnyítendő a hollandok hajlandóak elhagyni tetszőleges szó első és/vagy utolsó betűjét, ha attól gyorsabban tudnak beszélni. Valahányszor erre rákérdeztünk a tanárnál, kiderült, hogy fogalma sem volt erről, vagyis nem tudta megmondani, azt a hangot ki kell-e e ejteni.

- Ha beszéled a német-angol kombót, akkor alapból megérted az írott nyelv egy részét. Ha ez mégsem menne elsőre, akkor meg utólag csapkodhatod a fejed, hogy miért is nem.

Tot ziens.

Ui: Mai fejlemény: Ha könnyebb kiejteni, hozzá is pakolnak hangokat a szavak közé. Segitség...

Sajna meg nincsen a szobamban net, ugyhogy ekezetek nelkul irok. Tilburg kb. olyan, amilyennek a korabban erre jarok leirtak: egy pofas kisvaros nagyon jo pubokkal, es persze irgalmatlanul sok biciklivel es zavarbaejtoen kedves helyiekkel. Egyelore keves benyomasom van magarol a varosrol, de jo kis honapot toltok majd itt el, az mar egyszer biztos.

Megy mar maga a tanfolyam is, 18-an tanulunk hollandot, ami kiejtesben a legnehezebb europai nyelv, amit ismerek. Foleg az eszaki dialektus olyan, mintha csak az volna a celja, hogy berekedj ket percen belul. Errefele viszont nagyon szepen, dallamosan beszelnek. Amugy tetszik a nyelv, de az kisse kiabrandito lehet, hogy gyakorlatilag mindenki folyekonyan beszeli az angolt. Ennek azonban nem kell bedolni: amilyen kedvesek a hollandok, annyira zarkozottnak is tunnek, szoval erdemesnek tunik megtanulni a nyelvuket.

Ja, es meg arrol, hogy hogyan kedveltem meg Horn Gyulat: betertunk egy gyakorlatilag ures kocsmaba meg vasarnap este, ahol is osszesen ket vendeg volt. Erre az egyikuk baratsagosan felenk fordult, es amikor kiderult, honnan  jottunk, meghivott minket ket kor sorre. Hogy miert? Mi bontottuk le a vasfuggonyt...

Ennyit mara, udv mindenkinek.

Vasárnap már utazom is ki Tilburgba, hétfőn kezdődik a holland nyelvi kurzus. Ez ún. EILC, az Erasmushoz lehetett pályázni, ha "kis nyelv" országába jutottál ki. Ezek szerint a holland kis nyelv. Egy német barátom szerint az egyik legviccesebb nyelv, mert a latin eredetű igék is kapnak múlt időben ge- előtegot. Ezt a humort még gyakorolnom kell ezek szerint...

Mindenesetre Tilburg pofás kisvárosnak ígérkezik, az útikönyvek szerint Debrecen méretű, kicsit semmilyen, de azért nyüzsgő városka, ami már elég messze van a tengertől, hogy mentes legyen a sztereotív holland városelemektől. Majd küldök fotókat, lehet, mégiscsak elkapok egy szélmalmot.

A kurzuson 18-an leszünk, 3-an magyarok. A többiekről még nincsen infóm, de valószínűleg németek lesznek sokan. Szeretik, mert közel áll a két nyelv, gyorsan lehet tanulni. Amszterdamban így is hírdették, hogy kétféle kurzus van: németül beszélőknek ill. nem beszélőknek; minden szinten.

Legyetek jók, olvassátok a blogot. Július végén indul AlerTomi is.

Ha túl vagy egy pályázaton és a különböző hivatalok nyújtotta élményeken, egy félév Erasmus már szinte jár az embernek - legalábbis érzek valami ilyesmit. Egy kis utazás, egy kis normális egyetem, egy kis buli.

Frappáns első bejegyzés ebből már úgysem lesz, ezért csak a lényeg: a blogra néhány  Budapesti Corvinus Egyetemről Közgázról kiutazó erasmusos hallgató ír bejegyzéseket a következő szemeszterben. Fogalmam sincsen, miről, nem tudom, milyen gyakran. A társaság nagy része szeptemberben utazik ki, de július végén indul a blog azzal, hogy kiutazom Tilburgba az EILC-vel (ez egy választható nyelvtanfolyam erasmusos hallgatóknak).

Jó olvasgatást, két hét múlva akkor itt kezdjük.