Időutazás egy Neptun előtti érába.
Ma elkezdődött, noha sokaknak, mint például az építészeknek, már két hete elkezdődött. Mi nyelvészek és közgazdászok ma vágtunk neki az akadémiai évnek, szerdán várhatóan a többiek is csatlakoznak.
Jobban már nem is kezdődhetett volna. A kari honlap péntek óta nem volt elérhető. Nekem, az előző posztban kifejtett okokból csak csütörtökön sikerült regisztrálnom, így a pénteket eredetileg arra szántam, hogy a bármilyen csodás 30 fokos, napsütéses időben való kedvem lelését a számítógép fölé való görnyedésre és a tárgyaim felvételére szánom. Noha a kurzus listát hosszas várakozás után sikerült elérhetővé tenniük (májusban még mindig csak a 2007/2008as kínálat volt elérhető), az órák időpontja és helye továbbra se volt megtekinthető. Néhány másik kar kivételével. Kicsit bosszankodtam, hogy holmi csodára várva pénteken egész nap arra vártam mikor tér vissza újra a net. Ehelyett be kellett volna mennem az egyetemre és a tanszéki hirdetőkről összevadásznom az órarendem elemeit, nem maradt más, mint a hétfői hajnalban kelés és az órák előtt sietve kideríteni, mit, merre, hol. Mivel az egyetem épülete hétvégén zárva volt. Reggel hétkor, itt korom sötét van és félnyolckor nagyobbak a dugók, mint otthon a Pacsirtamezőn. Az óvároson keresztül vezető, közel negyven perces séta, még mindig jól esik. Aztán az egyetemen nem volt semmi. Nagykő esett le a helyéről, mivel akkor ezek szerint pénteken nem mulasztottam el semmit. Kilenc órakor kezdődtek az első nyelvész szakirányos tárgyak, de 8:40 tájékán még látszólag senki se tudta, hová is kellene mennie. 8:48 magasságában két tanár lépett ki a tanszéki titkárságról és 8:52 perckor sikerült meglátni az őszi félév órarendjét. A tanárok jobban tolongtak, hogy hol kell órát tartaniuk, mint maguk a diákok. Bár nem volt ott az egész tantestület, így lehet valakiknek sikerült hamarabb, máshonnan megszerezni a szükséges információt. (Csütörtökön állítólag még működött a kari honlap és minden szükséges információ fent volt). Én feladtam, nem tolongtam, nem történik semmi, ha az első órákon nem vagyok jelen - gondoltam. Ebben a káoszban, amúgy is hihető, hogy senkinek nem tűnik fel a távollétem. Megvártam, míg szét oszlik a hosszú labirintus szerű folyosókon a tömeg és akkor elkezdtem összeállítgatni az órarendem. Persze nem csak nyelvészetet szeretnék hallgatni, így a többi tanszéket is össze kellett vadásznom, hogy a tanszéki hirdetőkről a szükséges tárgyakat hozzáadjam az órarendemhez. Egységes egyetemi térkép nincsen (se a neten nem találtam, se kinyomtatva), csak olyanról tudok, amelyen a különböző nyelvészeti tanszékek vannak feltűntetve, de ez nem segít abban, hogy például a jog vagy történész kart megtaláljam. A művészettörténészeknél, még a tanszéki hirdető is üres volt. Itt a tanszéki titkárnővel kellett összekacsintani, hogy egy polcról leemelje azt a bizonyos mappát, ami csak belső használatra tartalmazta a kurzusok helyét és idejét. Délre összeállt a kép. Összefutottam még egy-két Erasmusossal az egyetememről. Nekik sikerült bemenniük egy vagy két órájukra az aznapi háromból. Ezeknek a beszámolóknak az alapján semmiről se maradtam le. Az ominózus első órákon húsz percben ismertették a tárgyleírást és a tanárok e-mail elérhetőségét majd útjukra bocsátották a hallgatóságot. Ezt a neten még pont meg tudom találni, hacsak nem áll le ismét a kari honlap.
Bienvenido! Még jó, hogy csak vendégségbe jöttem.
Sevilla, 2008. szeptember 29.
1. Ott aztán mindenki tép!
(A képet nem én csináltam.)