Vicces, hogy a párizsiak szerint városuk legjobb fesztiválját a kommunista párt és annak lapja, az Humanité szervezi... És ez valószínűleg nem csak pár ismerős egyetemista és a franciatanárnő véleménye, mert 3 nap alatt 500.000-en tették tiszteletüket a rendezvényen. Mondjuk olyan országban ezen lehet, hogy nem kéne meglepődni, ahol soha nem volt kommunizmus, mindig csak ábrándoztak arról, hogy milyen jó is lenne egyenlőnek lenni. Erre az egyetemisták nyugat-európában általában vevők szoktak lenni.
(Ja, és a franciatanárnő szerint itt csak az olyan kis csoportokat és pártokat tekintik szélsőbaloldalinak, akiknek nem is céljuk, hogy kormányra kerüljenek, csak a rendszert kritizálják. A kommunista párt pedig már volt kormányban...)
(A képet nem én csináltam.)
Amikor szombat este 10-kor megérkeztünk (sikeresen a Babyshambles után), kicsit olyan benyomásunk támadt, mintha vidámparkba érkeztünk volna, volt óriáskerék, ilyen-olyan árusok, anyukák babakocsival, nyugdíjasok és rengeteg egyetemista. A nagyobb színpadok mellett a fesztivál területének nagy részét a kommunista párt megyei szervezeteinek a sátrai foglalták el a bejáratuk fölött hatalmas betűs szlogenekkel. Kb. mindegyikben volt valamilyen koncert, a hatvanas évek táncdalfesztiváljainak stílusától a raggae-ig, lehetett venni 1 euróért pohár bort és 6 euróért kagylót sültkrumlival (lehet, hogy ezért ilyen népszerű).
Még soha nem voltam olyan fesztiválon, ahol a hangosbemondó "kedves elvtársak"-nak szólít, mondjuk jobb is, hogy ez egy egyszeri kaland volt...
u.i. ma reggel az utcán az első látvány ami fogadott egy halotté volt, aki kiesett/ugrott a kollégium egy másik épületéből... remélem ilyesmit se látok sokszor életemben.
