Előre szólok: túlzom. A leszarom szó nem hangzott el, de minden más igen. Barokk irodalomból több előadás keretében folyt a tárgy oktatása, a vizsgát összevontan íratták (volna). A mi professzorunk nem jelent meg, de a csoport társaim nagy számú jelenléte megnyugtatóan hatott a lélekjelenlétemre. Pontban félkor, az ismeretlen tanár csendet kért. Elrakatta a kabátokat, táskákat, ismertette a vizsga szabályait stb. Majd hosszú monológba kezdett. Először reménykedtem, csak én értem rosszul, ugyanis azt ecsetelte, hogy a mi vizsgánkról nem tud semmit. A spanyol nyelvi követelményeknek megfelelően ezt a tényt többször, akár több formában is megismételte. Ez elégendőnek bizonyult ahhoz, hogy megbizonyosodjak afelől, jól értem, amit értek. Kérdően néztem a francia csoport társam. Torzult arcából azonban úgy tűnt ő még nem érti. Így spanyolok után pásztázott tekintetem. Megcéloztam egyiküket kérdő ábrázatommal: telitalálat. A mimikai válasz: ő se érti. A megjelent tanár elkezdte kiosztani a dolgozatokat, de csak az ő előadását látogató hallgatóknak. - A többiek azt csinálnak, amit akarnak -, hangzott a válasz a tanár részéről. - Csak maradjanak csendben, és ne zavarják a többiek vizsgáját. - Mi nem kaphatnánk? – kérdezték spanyol csoporttársaim. Nem – hangzott a kurta válasz. - Bár a tematika és az olvasmányok megegyeznek, az előadások anyagát a professzorok saját belátásuk szerint fejlesztették ki, így a dolgozatok szerkezete eltér. Maguk dolgozatáról nem tudok semmit. Nem is érdekel, nem az én dolgom. Majd maguk megoldják – egészíti ki a tanár a kurta választ. A csoportunk kezdeményezi a kollektív kivonulást, mivel odabent csendbe maradva, illetve a nélkül sem tudtuk volna megoldani a helyzetet. Kint egy lány elkezdte felírni az elérhetőségünket, hogy a tanszéki titkárságon meg tudják szervezni az új vizsgaidőpontot (vajon a számítógépes adatbázist, mikor, milyen céllal szokták egyáltalán igénybe venni?). Az andalúzok feje éppen elég dúlt volt az elégedetlenségtől, hogy elhiggyem, ez nem szokott rendszeresen előfordulni. Pedig négy hónap itt lét után én ezt is elhinném, természetesnek venném. Majd félórába telt, míg összeírták a neveket. Addigra a tanárunk is előkerült, hóna alatt a kérdésekkel. Sikeres vizsgázást, akinek ezalatt még nem ment el a kedve az egésztől!
A maguk vizsgáját leszarom: lesz-e vagy nem lesz-e, nem érdekel és nem tudom
2009.01.28. 12:55 | nordiquetortue | Szólj hozzá!
Címkék: spanyolország síró bohóc
A bejegyzés trackback címe:
https://econtrip.blog.hu/api/trackback/id/tr100908127
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.