nos. én is megkezdtem tanulmányaim, mégpedig a kiutazással. helyileg Brüsszelig jutottam, specifikusabban pedig egészen az Amira nyelviskola D terméig. azt hiszem, megér annyit, hogy beszámoljak róla!

első: a fentebb idézet mindössze annyit tesz (a hasonlóan szerencsétlen, hátrányos helyzetűek kedvéért, akik nem ismerkedtek meg eddig eme világnyelvvel): a francia könnyű! akkor kezdtem el gyanakodni, amikor a tanárnő az órát azzal zárta, hogy a legjobb lesz, ha innentől kezdve ezt mantraként emlegetjük. miaszösz. (különben most rákerestem, tucat ilyen oldal van, még egy blog is hasonló címmel.) biztató.

második: a kurzuson öten vagyunk. én meg 4 középkorú faszi. ez azért azt hiszem ad egy enyhe helyzeti előnyt, mert ugyan nem gondolom, hogy a negyevenesek már kiöregedőben lennének, de azt meg merem kockáztatni, hogy az iskolapadból könnyebb átülni a nyelvkurzusra. magyarán akadnak vicces helyzetek.

a legjobb a kiejtés. van két angolszász, egy ír IT manager meg egy amcsi ügyvéd, hát... ők erőst nem hallják, ha azt mondják, hogy dzsö szüii a zsö helyett. ezen kívül az ír lehetetlennek találja, hogy kimondja a -tion végő szavakat. az első órából 10perc azzal ment el, hogy a tanár szótagonként rakatta össze vele a nationalitét, addig még talán ment, hogy nászio- viszont ahogy a többit hozzá kellett tenni, nesönelité lett belőle. a mi fojtott nevetésünktől kísérve. hiába, itt talán szerencsések vagyunk magyarok... mindenesetre van még egy portugál, aki nem tud semmilyen más nyelvet, így neki rajzolni kell. meg egy arab emír, aki ma érkezett, és mindenkit kioktatott, hogy hogy is kell egy új nyelvhez hozzáállni. móka és kacagás a nyelvtanulás!

de most komolyra fordítva a szót: ez megéri. elmenni egy nagyvárosba, beiratkozni egy intenzív tanfolyamra, délután meg császkálni a környéken. jó életforma. aztán hogy két hét alatt meddig jutok el, az kérdéses... bár ma már volt sikerélményem: megértettem magam, hogy a szendvicset sonka nélkül kérem. c'est facile! - tudjuk.:)

Brüsszel pedig... érdekes eddig. július elején már voltam itt pár napot, nem ronda és idegesítő - mint annyian mondják. sőt. nekem tetszik a színessége! hol egy afrikai negyed, hol egy öltönyös-rohanós ojroeuropéer. mindenféle nemzet kocsmája-kajáldája megtalálható, a franciát tanító tanárnő pedig ma kikérte magának, hogy ő nem francia - je suis belge! ilyen is van, nem is hittem volna!