Zöld Batyu

A program lassan a többség számára véget ér, Hollandiában azonban a félévek kb. ugyanúgy vannak, mint otthon. A különbség csak annyi, hogy két negyedév van, és normál esetben a negyedév végén lehet választani az 1 felkínált vizsgaalkalom közül. Mivel itt tényleg vannak szemináriumok, és tényleg érdmemes bejárni, és kevesebb tárgy is van, ezért ez nem is okoz senkiben felháborodást.

A második negyedévben három tárgyam volt az egyetemen, és tanultam tovább a hollandot. Bulikról, holandokról, és biciklis kalandokról legközelebb.

Monetary Economics:

Egy komolyabb tárgy, fel lehet venni BA szakon is, de alapvetően Master programhoz lett kitalálva. Egy olasz faszi tartotta, elég vaskos reader volt a tananyag (450 oldal). A kurzus úgy épült fel, hogy a pénzpiac kínálati és keresleti oldalát építettük fel, majd sorra vettük a technikaibb kérdéseket, mint az idő-inkontisztencia vagy a jegybanki függetlenség.

Negyedév közben három házit, és egy hosszabb esszét kellett leadni, de a legtöbb idő az olvasással ment el. Hiába olvasok már viszonylag folyékonyan angolul, az anyag mennyisége még egy anyanyelvinek is sok. Egy brit sráccal dolgoztam együtt, aki még Maastrichtban végezte az alapszakot, ő ajánlotta nekem ezt a kézikönyvet íráshoz:

 http://www.ub.unimaas.nl/fdp/Studenten/Academic_writing_skills_guide.pdf

Economics and management of organisations

Egy bevezető businnes economics tárgy, igazából nem volt túl érdekes. A bevezető rész egy kevés vállgazd és játékelmélet, a folytatás pedig megbízó-ügynök elmélet volt. Ez volt az egyetlen 2 negyedéves kurzusom. az első 9 hétben volt a már említett elméleti rész, aztán négy fős csapatokban oldottunk meg egy esettanulmányt, amit a végén prezentáltunk. Ez már sokkal intenzívebb volt, egy jövedelmezési rendszert kellett kidolgoznunk egy lassan leköszönő vezérigazgató számára.

Kicsit sok bajom volt azzal a pár héttel, maga a téma érdekes volt, de a kevéssé tudtuk egymást motiválni. A végeredmény végül jó lett, mert eléggé meghajtottuk az utolsó napokat. Összességében azért ebből a tárgyamból tanultam a legkevesebbet - nem időben, hanem hasznosságra.

Industrial Organization: Advanced

Az egyik kedvenc tárgyam lett volna, de sajnos lemaradok a második feléről. Egy negyedévbe nem fért bele túlzottan sok minden, de volt néhány teljesen új anyagrész. 3 fős csapatban kellett hetente beadni egy elég bőséges adag házit, ami tényleg le is fedte az anyagot, így ebből a tárgyból inkább az évközi munka volt sok. Itt jöttem rá, hogy sokkal célszerűbb úgy dolgozni, hogy mindannyian megcsináljuk az összes feladatot. A kurzussal az volt az egyetlen bajom, hogy a nevével ellentétben nem mélyedtünk el az anyagban. Pedig ez jobban érdekelt volna, mint a pénzügyes kurzusaim.

Holland középfok:

A tilburgi nyári tanfolyamot folytatni akartam, és jelentkeztem az egyetem tanfolyamára. 6 hét és 200 €-ba fájt. Beraktak a középfokú csoportba a szintfelmérőn. Kicsit erős volt nekem a szint, mert a harmadikat kihagytam, de bele lehetett rázódni. Szinte mindenki idősebb volt nálam, az külön felemelő volt, mikor harmincas anyukák akartak velem beszélgetni a gyermekvállalásról. Hopsz, kicsit más korosztály vagyok. Alapszinten még többen tanulják a nyelvet, de komolyabban főleg azok nyomták, akik itt akarnak letelepedni. Igen, a holland egy mini-világnyelv, ha nem vagy kapcsolatban azzal a pár országgal, ahol beszélik, akkor nem túl praktikus.

Ma kaptam meg a vizsgeredményemet, sikerült. Az hollandot tanulni szerintem két értelme volt. Az egyik, hogy nyelvet tanulni baromi szórakoztató, sokkal jobban meg lehet ismerni az embereket. Most, hogy már tudok valamennyire beszélgetni is, kicsit jobban meg is nyílnak a helyiek. A másik, hogy a fene tudja, mire lesz még jó ez a nyelvtudás, plusz egy sohasem árt. Munka ennyi volt vele: 4 hetes nyári kurzus (EILC), a második negyedévben pedig heti kétszer 4 tanóra, és házikra ugyanennyi idő. Ha gondolkoztok valamilyen nyelvben, akkor Erasmus alatt nagyon érdemes, sokkal könnyebb nyelvi környezetben tanulni.

Ja, tudtátok, hogy ha valakit messziről hallassz magyarul beszélni, aki rossz kedvű, és meg van fázva, az egy kicsit hollandnak hallatszik?

Az egyetem nagyon jó, a kurzusrendszer mérföldekkel jobb, mint az otthoni - de nem minden tárgy. Fél év alatt is sokat lehet tanulni. Ha nem tanulni jössz ki elsősorban, hanem bulizni, akkor is érdmes legalább egy nehéz kurzust felvenni.

Hogy mit adott ez a pár hónap, majd később kiderül. Van pár vegyes gondolatom, amit szeretnék veletek megosztani. Ilyen az BA-MA rendszerrel kapcsolatos benyomások; angol nyelv használata; nők gender; mosolygás. 

BA-MA: Amennyiben a norvégiai hallgató úgy dönt, hogy bachelor után elmegy masterre egy magasabb fokozat megszerzése érdekében, amögött az esetek nagy részében komoly tudatosság van. Alibiből, az olcsóbb diákjegyért senki csinál plussz két évet. Az illető apait-anyait belead, hogy később jó legyen. Sok master hallgató egyben tanársegéd, óraadó is. 

A rendszer rossz, mert szakértőket képez, nem pedig átfogó, széleslátókörrel rendelkező fiatalokat. Csőlátást ad, nem pedig olyan tudást, mellyel a hallgató egy adott rendszert, problémát képes átlátni egészében, a maga teljességében. Társadalomtudományi szakon a jövőre nézve ez nem kifejezetten bíztató. Nyilván nem kell mindig "lemenni" az alapokig, de a kapcsolódási pontokat érdemes átlátni. 

A rendszer jó, mert feltehetően olyan emberek kerülnek majd a munkaerőpiacra, akikre biztos egzisztencia vár, ha normálisan és tisztességesen dolgoznak. Márpedig igényes kultúrát fogyasztani, alapítványokat támogatni, szórakozni, a saját mikroszférán kikandikálni, stb. elsősorban csak ilyen feltételekkel lehet. 

Elismerem, hogy a benyomások alapvetően felszínesek, de a magyarul nem tudó sznob rajkos azért megállapíthatja: Trade-off van a rendszerben.     

Angol nyelv: a nyelv beszélése annyira benne van a hétköznapokban, hogy senkinek sem tűnik fel és okoz megrökönyödést, ha az illető egy norvégul feltett kérdésre egy "don't understand" választ kap. Itt még a jegyellenőr is beszél angolul. Norvégiában már az alapfokú oktatásban kiemelt szerepe van az angol nyelvnek. 

Mivel a városban több (ezen belül 2 nagy) kollégium-campus van, valamint rengeteg bevándorló, az angol nyelv alapvetően egy kulturális kérdés, nem pedig csak egy iskolai tárgy a sok közül. Nem egyszerűen egy nyelvvizsga-papír megszerzése a cél, hanem a nyelv valódi, hétköznapi használata a tisztességes emberi boldogulás érdekében. Lehetőség arra, hogy a világon bárhol biztosan álljad meg a helyed. 

Kiábrándító szembesülni azzal, hogy az angol nyelv hiánya nagyon sok más dolog hiányával is párosul. És fordítva.

Nők: többségük egyformán szép és egyformán érdekes. Egy hónapig nézegeted őket, aztán megszokod. Szőke haj, szolis bőr, közepesen jó popsi, igényes, trendi ruha. Egyébként banánt/répát/salátát eszik. Olasz lakótársam szerint (kinek nem kenyere a dicsekvés) eleinte nagyon hűvösek, de némi alkoholtól teljesen bevadulnak és bármi olyanra kaphatóak, amit egy pasi nem szégyell...Ha kell a srác elérhetősége, szóljatok.

A muszlim nőknél nagyobb a szórás. A fátyolos, kendős lányok egy része nagyon szépen és csinosan képes felöltözni, némelyikük viszont nagyon szürke és nem ad a külsőre. A teljesen emancipálódott bevándorlók pedig ugyanolyanok, mint a norvégok, azzal az apró különbséggel, hogy nekik még az ínyük is fekete.

Férfiak (férfi szemmel): Mindegyikük egyformán jóképű és egyformán érdekes. Egy hónapig nézegeted őket, aztán megszokod. Egy magyar lány szerint nagyon szexi látvány, amikor egy jól öltözött harmincas pasi babakocsot tol maga előtt. Nos, tényleg jól öltöznek, de a vadhajtásból is sokkal több van, mint itthon. És itt nem elsősorban a metroszexualitásra gondolok: általában véve sokkal több feminim vonású férfi jön szembe az utcán. Szerintem sok, nagyon jól és csinosan felöltözött férfin hiányzik a férfiség. Szégyellem, de nem tudom igazán konkértumokba ágyazni a jelenséget, de talán értitek. 

Egy bejárati ajtóhoz érve én továbbra is szeretném előreengedni a hölgyeket, vagy legalábbis megfogni az ajtót, amíg ő is kijön. Ha pedig leejt egy tárgyat a földre, reflexből hajolok le, hogy felvegyem. Valakinek megszokás, valakinek udvarisság, valakinek csak szimplán hímsovinizmus.

Mosolygás: Ingyen van, tehát megéri. Eleinte - rossz közép-kelet-európai beidegződéssel - azon tanakodtam sokszor, vajon a pénztáros, a banki ügyintéző, a buszvezető, a szakács, a könyvesbolti eladó, stb. őszintén mosolyog -e, vagy csak megjátsza azt.

Később rájöttem: a válasz lényegtelen. Az ember nem gondolkozik azon, ami magától értetődő és természetes. Sőt, egy idő után ő is átveszi azt. Fura, de a norvég társadalom meglehetősen depressziós, ahogy az a statisztikákból kítűnik. Szóval a felszín alatt sok minden van/lehet, de a lényegen ez mit sem változtat: egyszerűen könnyebbek a hétköznapok, ha a különböző interkaciókban mosolyognak a felek. Ennyi.   

Még valami. A franciák továbbra is franciák. A lengyelek olyanok mint mi, igaz több önbizalmuk van. A hollandok és a németek a legeurópaiabbak. A mintám kicsi, azokból indulok ki, akiket és amiket láttam. 

Van dolgunk odahaza bőven. "Munkára fel, drága barátaim!" 

Köszönöm mindenkinek, aki ellátogatott a honlapra és elolvasta a bejegyzéseket. A kommentelőknek külön köszönet. Talán nem minden bejegyzés volt jó, párat ma már másképp írnék meg. De azért remélem ejtőzésnek jó volt.

A többiek még folytatják. Én most kiszállok azzal, amivel július végén kezdtem:

A felvétel itteni.

Sziasztok! 

Az alábbiakban száraz, nyers és tömör összefoglalót olvashattok arról a 3 tárgyról, melyeket 2008 augusztusától hallgattam az egyetemen. SWOT-elemzésre senki ne számítson, azonban igyekszem annyiból objektivitásra törekedni, hogy jó (előny) és rossz (hátrány) dolgokról egyaránt írok.

A skandináv jóléti államok: gender, család, munka: BA

Két különböző tanár, egymást váltva tartotta a 2X45 perces előadásokat. Azt hiszem egy elég széleskörű áttekintést kaptunk Norvégia, Svédország, Finnország és Dánia gender politikájáról. Egyrészt volt egy történeti elmesélés, másrészt a különböző alrendszerek egymással való kapcsolatának bemutatása: gender és munkavállalás; GYES-rendszer(ek); állami beavatkozások, különböző ösztönzési formák; stb. 

A tárgynak előnye volt, hogy a jóléti rendszerrel szemben (ennek norvég változatával) megfogalmazott bizonyos kritikákat, valamint számos jelenlegi kihívásra felhívta a figyelmet.

Sajnos csak előadások voltak, szemináriumok pedig egyáltalán nem. A két elég nagy tudású, rendszeresen (angolul) publikáló tanárnő kicsit unalmas előadásokat tartott. És ezzel az érzéssel nem csak én voltam így. Az órát csak akkor van értelme hallgatni, ha óráról-órára készülsz, valamint válaszolsz a hétről-hétre megadott kérdésekre. Ösztönzés nincs, Te rajtad múlik, mennyi energiát fordítsz rá. 

Japán, francia (majd pont itt ne lennének...), amerikai, ausztrál, lengyel, brit közönség.

Vizsga: 8 oldalas házi dolgozat+ZH. Időszak: augusztus - október vége

Ha az a kérdés, hogy rakendroll, vagy nem rakendroll, akkor válaszom: hugi-bugi. De nem belülről jön... 

Digital storytelling: Önreprezentáció a digitális történetekben (kb...): MA

2X45 perces előadások, 2X45 perces szemináriumok. Egy kis pszichológia, egy kis szociológia, egy kis média. Kellemes időtöltés, jó hangulat. Ingyen svédasztalos gyümölcstál az első pár órában tízórai gyanánt. Nekem ennyi bőven elég volt ahhoz, hogy ez a tárgy belopja/ropja magát a szívembe már az elején...

Fő vonalakban: közösségi oldalakkal kapcsolatos kutatások bemutatása (Facebook, blogok, Youtube, stb.); az identitás pszichológiai megközelítése; multimodalitás alkalmazása; digitális írásbelíség. 

Szerettem ezt a tárgyat. Élvezetesek voltak mind az előadások, mind a szemináriumok. Elég sok insiprációt kaptam ezen alkalmakkor. Tetszett, hogy az elmélet mellett mindig ott volt a gyakorlat is (akár egy kutatás bemutatásának formájában).

Ugyanakkor gyakran nem értettem a különböző témák közti kapcsolatot. Egy kicsit olyan érzésem volt, hogy mindenről beszélünk egy keveset, de sehol nem ásunk le igazán "mélyre". Ez persze nem hátrány, sőt lehet, hogy pontosan emiatt ért olyan sok hatás viszonylag különböző területekről.

Vizsga: 10 oldalas Term paper. Időszak: augusztus - október vége

Rakendroll. Egyértelműen.    

Média és Globalizáció: BA/MA

A cím önmagáért beszél. Aki nem igazán penge valószínűségszámításból, lineáris algebrából, mikroökonómia 2-ből, rekurzív makroökonómiából és sztochasztikus modellekből, az keressen más tárgyat magának. De minimum kezdjen el alapozni...

Gyümölcstál + hideg hideg ebéd itt is meg volt. 2X45 perces előadások, 2X45 perces szemináriumok. Annak ellenére, hogy a témák sokszor közhelyesnek tűntek, mindig tanultam valami újat. Miközben ültem azt éreztem: ezekről már annyiszor hallottam, csak másképp. Aztán mégis napokig gondolkodtam egy-egy vitán. 

Gyakorlatilag 4-5 könyvet vettünk át a szemináriumokon. (Sajnos néha elaludtam őket, mivel péntek 10-re esett az időpont). Ezek egy része cikkgyűjtemény, más részük önálló szerzői munka volt. A globalizáció és a média kapcsolatának eltérő megközelítései ütköztek ezekben a könyvekben, következésképp az órákon is. Volt közös mozizás, filmnézés, lapkiadó látogatás a Schibstednél.  

Röviden, szemezgetve: az amerikai médiaipar befolyása a világra; lokalitás-glokalitás vita; heterogenitás/homogenitás vita;  hogyan hat a társadalomtudományra globalizáció. Azt hiszem, ezek olyan témák, amiket már 3 éve kellett volna tanulnom.  Speciel itt most nem a szorgalmam hiányáról van szó. Szerintem fontos témákat érintettünk, melynek nyomával sem találkoztam Pesten.

Japán, etióp, kínai, német, francia, lett, kanadai, amerikai, mehikói szurkolók.    

Ez az óra adott a legtöbbet. Élveztem az olvasást.

Vizsga: MA: 20 oldalas Term paper. BA: 10 oldalas Home-exam 3 nap alatt. Időszak: augusztus - december eleje

Punk-rakendroll. De úgy belülről. 

Bár ezen 3 tárgy alapán nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni az UiO-ról, a hivatkozások talán segítenek eligazodni/elindulni azoknak, akik komolyabban érdeklődnek a témák íránt (elsősorban az irodalomjegyzékre gondolok).

Bővebben majd inkább személyesen. 

Roskadoznak a narancsfák a nap bőségétől büszkén dagadó gyümölcsöktől Sevilla utcáin. Ma is hűvös volt, nyolc fok. Azon kevés napok egyike, amikor ritkaságszámba menő alkalmak egyikeként az eső is meglátogatott minket. A város már az estére készülödött. Egy sötétkékszinű Volkswagen Borat (?) vezetett. Talán csak kicsivel mehetett többel mint ötven, de ha engem kérdeztek, akkor szerintem a megengedett sebességgel haladt. Nem igen mehetett volna többel, épp volt elég autó az utcán. Az előtte haladó 24-es busz egyszercsak megállt, az ő figyelme azon ezredmásodpercekben éppen valahol máshol kötötte le magát. Fékezés nélkül rohanta bele a busz hátsójába. De nem azon múlott, hogy éppen nem figyelt, talán kényelemből vagy épp sietségből nem csatolta be a biztonsági övét, légzsák nem volt. Calle Montoton a szemem láttára fektették a hullaszállítók vaskoporjába. Az öv ezúttal tényleg megmentette volna az életét. Kérlek használjatok biztonsági övet!

P.S.: Most 9:31kor láttam mindezt hazafelé jövet.

Pajtik jelentem élek! És elkezdtem élvezni az itt létet.

Emlékeztetőül mondom az andalúz kultúrsokk 32 napig tartott.

Eddig ez történt, amiről nem írtam:
- albérlet csere
- fürdés az Atlanti óceánban novemberben...
- hétvégi kiruccanások: Granada, Cordoba, Cadiz
- flamenco a sarki korcsmában, egy eurós sörrel
- a mókásan mozgó zöld fény
- lenyomott a vírus, kiprobáltam a híres spanyol egésszégügyet a helyi korházban. Vérvétel, tüdőröngen, eredmények két órán belül, három pirula, plusz egy kanalas. Mindezt ingyen...
- a helyi uszodákban nem lehet úszni, végül csak elintéztem, hogy este 10 és 11 között lehessen

És ezért fogok továbbra is hallgatni:
December 18ig 3 vizsga és 3 esszé

Addig is itt vannak a kedvcsináló képek:

Sevilla

Cordoba

Cadiz

Granada

Nem szarral gurigáztam.

Egy egész ábécének megmozgattam a személyzetét, hogy adjanak cottage-cheese-t.

Adtak. Jónak nagyon-nagyon jó. Együtt ropja táncát túró és tejföl. De mindketten tudják: bacon nélkül semmit sem ér az egész...

Folyt. köv. jövő héten, képekkel.

Tübingen, német

A magyarok balfaszsága menti meg a kultúrát. Mivel mindenki tökéletesen puhapöcsű idióta (jelen irás szerzője kiváltképpen), nem beszélünk nyelveket. Na de ez teszi lehetővé a 10 milliós lakossággal és egyetlen érdemi várossal a hátunk mögött a kicsit fellengzős „külön kultúra” jelzőt a magyarra. Merhogy nem tud itt megtörni se török se ámérikai, nálunk legfeljebb hánglis van, hamburger és nem hámbörgör, világháló és nem internet. A németeknél meg minden szó átvevődik, kiejtésileg, használatilag. Legutóbb egy 80 éves, tuti sváb néni kért a péknél brötchen, semmel, brot, pilaf, akármi helyett ein half kilogramm bredet. (nem, ez nem svábul van).  

Igen ám, de hol az evolúcióba vetett hitünk, a piaci igazságszolgáltatás megfellebbezhetetlen állandósága, a demokrácia tisztitó ereje? Mert itt hülye antiszociális fasznak kell lenni ahhoz, hogy megmaradjál. Ezt tudja a slota is meg funar is, de a teljes magyar népesség is.

Kultúrsokk. A Rajnától nyugatra minden 1,5-szer annyi. A sávszélesség, a kölni, a kenyér ára, a jólét, a szakszervezet, a válság. A németek Balira mennek ösztöndijjal, ott feleannyi a sávszélesség, úgyhogy anyu nem éri utol, van ideje tengerben fürödni, a kenyér olcsó, a jólét nem ismert, úgyhogy az egyetlen automatából kifejt havi ösztöndijad a teljes ország katonai lerohanására elég, szakszervezet nincs mert munkahelyek sincsenek, válság sincs, mert nem hiteleznek igazolható kereset hiján. A németek balira mennek, szerintem inkább olvass és sakozz. Köszönöm.

a németországban kalandozók után én is jelentkezem pár sorral. bár laptopot még azelőtt ragadtam, hogy megláttam volna az ő postját, mégpedig azért, mert az utóbbi napok érzése egy adag képnézegetés után elemi erővel kristályosodott ki bennem:

hiányoztok!

de szörnyen. nem mint sivatagban egy pohár víz, hanem mint újság mellé a kávé. mint a vasárnapi melankólia. mint kólából a buborék. azaz mint a dolgok sava-borsa.

merthogy itt nekem jó, nagyon is, de ez nem változtat azon, hogy dolgom még ott van, nagyonis.

***************************************************************

nade a kicsit érzelmesre sikeredett bevezető után azért annyit el kell mondanom, hogy bár a világot még nem váltottam meg, azért minden vidám. most értünk haza a "to enhance international community" címszó alatt szervezendő szintvacsiról unit dinner-ről, amire 5euró per kopf ad a loyola. ez pont elegendő arra, hogy mindenki egyen egy pizzát, ami esetemben pasta lett, egy igazi diákhelyen. kis unitunk mindössze hét tagú, amiből ráadásul öt lány, így nem lett nagy a fogyasztás. annál érdekesebb volt viszont, hogy a szokásos szurkálódásun túl már kezdenek körvanalazódni a felfogások és a kulturális törésvonalak. jöjjön egy sztereotipikus leírás.

clash of civilizations, avagy lakótársat kerestünk

szlovén lány - a legkevésbé káeurópai káeurópai. teológus, de családterápiával akar foglalkozni, és a legkevésbé sem szeret templomba járni. kedves, nyitott, értelmes. (bár ma úgy gondolta, itt az ideje, hogy rávilágítson, rosszul mondjuk a nevét - ehhez tudni kell, hogy Tamarának hívják - szerintetek?...)

szlovák lány - hm, fura. végzett egy közgáz és egy teológia BA/MA(?)t és most teológiából péhádézik. ehhez képest az election nite-ra indulva megkérdezte, hogy ki is a másik jelölt a feketén kívül. és bármikor képes aludni. bármikor.

szlovák fiú - na, ő is megér egy misét (ha-ha). a nyugatos szlovákokhoz tartozónak vallja magát, mivel Bécsbe jár jogra, ennek ellenére sugárzik belőle a szlovák öntudat. ez nem túlzás, egy-egy "did you say something about Slovaks?!" vészjósló hangsúlya többször összeugrasztotta már a gyomrom. engem valószínűleg csak azért nem mer lenézni, mert jobban beszélek angolul, sőt, a múltkor azt is megmondtam neki, hogy a think-tank egy létező fogalom. nem volt biztos benne, hogy akkor Erdély most a miénk vagy mifene.

belga lányok - ketten vannak, fiatalok, közepesen nyitottak, sokat tanulnak, keveset buliznak. szörnyen egészségtelen kajákat esznek, majdnem minden délután ott melegítik a pizzát vagy a pain saucisset worstot. elnyújtott britangolt beszélnek.

belga fiú - pont a sztereotípia ellentéte, nagyon nyitott, nagyon kedves, nagyon bulizós. annyira, hogy tegnap reggel hatkor, amikor a 3 ordítózó spanyol őrültnek pasta-t készített, legszívesebben kidobtam volna a konyhából. egészen addig olasznak hittük, amíg ki nem ejtette a nevét (Guido = Hííííííído). kedvenc tényepedig, hogy bár egy kicsit sokat iszik, de amikor elkezd dolgozni, ez meg fog változni, ez korosztályos probléma.

a többit legközelebb, ennyi volt a mese mára, zárul zsejku mókatára!

ps: aki akar képeket, menjen ide vagy facebookra.