Vajon hányan értik, érthetik ezermérföldekre Magyarországtól, mit jelent Ötvenhat?

Érdemes egyáltalán belekezdeni, elmagyarázni?

Német lakótársamnak kaja közben kezdtem el mesélni, hogy ma Magyarországon ünnepnap van. Ő erről a napról semmit sem hallott, semmit sem tudott. Én magam is zavarban voltam, hogy egy külföldinek hogyan lehet a legérthetőbben és legvilágosabban elmagyarázni egy olyan esemény lényegét, melyet magam sem éltem át. A 160 évvel ezelőtt történteket könnyebb lenne elmesélni. Az iskolai kopott festékes betonfocipályákon, vagy  a tornatermek kosárlabdapalánkjai alatt elmondott beszédeken kívül nincs más képem. Ahogy mondani szokták: semmi ami élő lenne és tartalommal teli.

Azt mondtam neki: mi voltunk az első ország, amelyik fellázadt és nekiment a Szovjetuniónak.

Hogy a szabadságért és a függetlenségért harcoltunk.

"Ahhh...I understand." És csak mosolygott. Lehet, hogy mindent értett,  lehet, hogy semmit sem. Egy nyugat-európainak két mondatban - hacsak nem valami hosszabb beszélgetésre készülsz - ennyit érdemes mondani.  De hisz' ez is épp elég. Ez a lényeg. Ha csak ennyit megértenek belőle belőlünk, már megérte. 

Akkor, ott, e két mondat után büszke és boldog voltam, hogy magyar vagyok. 

U.i.: Ávos dzseki még kitart. De most már tényleg nagyon alá kell öltözni.