Sziasztok Kedves Blogozók!
Már lassan három hete kiutaztam, már nagyon itt az ideje, hogy meséljek egy kicsit. Egy 12000 fős telepölésen lakom, bár a három hét alatt nemtudom 500 főt láttam-e, pedig nem a szobámban ültem. Az utcák tiszták, az emberek köszönnek az utcán, a boltosok kicsit félnek ha angolul szólunk hozzájuk, de a cél egyértelműen, hogy segítsenek megoldani a problémákat. Az első német szó amit megtanul az ember itt Oestrich- Winkelben az a Verspätung. Számomra meglepő, hogy az egyébként nagyon szofisztikált Deutsche Bahn vonatai mindig késnek, ja hogy csak 2 óránként tudunk bemenni Wiesbadenbe vagy Mainzba az a folyamatos 15-20-25 perces késés mellett már eltörpül. Az utazás nem annyira elviselhetetlenül drága, ha 5-en veszünk csoportos jegyet akkor 3,7 € és ezzel használhatjuk a buszt a vonatot Mainzig, meg vissza egész nap. Nagyon sokat buliztunk az elmúlt három hétben, többnyire házibulikat csinálunk, mert kb csak egy hely van ahova elmehetünk a környéken, az is egy biliárdszalon. A német diákok (900-an vannak + 100 cserediák) Mainzba vagy Wiesbadenbe szoktak menni bulizni. Kb 3 olyan este volt, hogy nem mentem sehova. Az egyetem is szervezet már utat Frankfurtba, Weisbadenbe és Mainzbe, egy fergeteges bulit az egyetemen tegnap, egy borkóstolós estét a környéken lévő borvidéken, egy hajóutat a Rajnaparton. Azért többnyire a cserediákokkal lógunk, most nincs kedvem részletezni, de sok országból érkeztek. Igazából nem bánom, hogy egyedül jöttem Magyarországról így sokkal inkább meg akarok ismerni mindenkit. A teljes boldogságomat két dolog árnyékolja be: 1. a koli hiánya, nagyon hiányoztok és majd megszakad a szívem a NYATA, az ismerjük meg országunkat és egyéb programok miatt. 2. az hogy nem nagyon tudok angolul, ha megismételhetném többet angoloznék mielőtt kijövök, de úgy tűnik az ember a saját hibájából tanul.
Tegnap előtt éjszaka írtam egy hosszabb eszmefuttatást bemásolom azt is.
Hosszú idő óta ma először feküdtem le újra este 10-kor, nem tudom mi lett velem, de felébredtem hajnali 2-kor. Olyan frissen és tiszta fejjel, mint nagyon régen. (Pedig ittasan feküdtem le- talán ez a titka.) Gondoltam, ha már ilyen tiszta az agyam tanulok egy kis angolt, kb. 30 perc után inkább visszafeküdtem az ágyamba. De nem tudtam aludni, gondolkodtam -próbáltam angolul is, de inkább csak lefordítani tudom, amit gondolok, mintsem angolul gondolkodni.
Azon gondolkodtam, hogy miért is vagyok olyan, akinek néhány gyümölcsből meg kell ennie több mázsát is, hogy meg tudja mondani milyen az íze, vagy mihez hasonlít? Talán nem ettem elég gyümölcsöt gyerekkoromban. Talán mennyiségre eleget ettem, de csak néhány fajtát. (Tudja a világon valaki, hogy hány fajta is van?) Talán nem is gyümölcsöt ettem csak valami hasonlót, senki nem mondta, hogy mitől gyümölcs a gyümölcs és hogy miért, ettem néhány fajtát, Ma se tudom a gomba az zöldség vagy gyümölcs. Talán több fajtát is ehettem volna, csak nem tettem.
Mostanában sokfajta gyümölcsöt megkóstoltam, csak úgy a kezembe adták kérdeztem én az embereket, hogy milyen az íze? Egészséges? Mikor a legfinomabb? Hol termelték? Mennyit termelnek belőle egy évben? Melyik gyümölcshöz hasonlít? De igazából nem kaptam minden kérdésre választ, így hát a kérdéseimet lenyeltem a gyümölccsel együtt. Igen sokszor csak lenyeltem a kérdéseimet, a gyümölccsel együtt, ami tulajdonképpen nem volt olyan rossz, sokfajta gyümölcsöt meg tud kóstolni az ember, ha nem rágódik sokat az egyiken. Na meg annak ellenére, hogy nehezebben csúszott le nagyon egészséges volt minden falat. Nagyon sok gyümölcs kimondottan imádni való.
És mi is történik ezután a gyümölccsel? Belekerül az ember gyomrába és valahogy meg kell emészteni. Szét kell válogatni, ízekre szedni, meg kell találni minden részletnek a megfelelő helyet. Ez elég nehéz akkor, ha sokféle gyümölcs van az ember gyomrában. Talán még ez sem olyan nehéz feladat, a szervezet kidolgozott már rá egy egészen komplex úgynevezett emésztési folyamatot. És lassan elérünk a lényeges kérdéshez, hogy is csinálja ez az emésztés dolgot az ember? Biztosan fel lehet bontani minden gyümölcsöt, és egyéb gyomorba kerülő dolgot alapvető alkotórészekre, különben nem tudnánk mindent megemészteni (jó talán nem is lehet mindent megemészteni, azok majd változatlan formában lassú féregmozgással elhagyják a szervezetet). Ezek az alapvető alkotórészek jelentik számomra a legnagyobb kérdést, az ágyamban forgolódva ismét rájöttem, hogy nem tudom mik ezek.
Nem gondolkodik ezen az ember minden nap, amikor gyümölcsöt eszik, de amikor egyszerre sok gyümölcsöt fogyaszt el, és érzi, hogy nincs rendben a gyomra, akkor már van rá esély, hogy elkezd egy kicsit időzni ezen a kérdésen. Egy ideig csak ülök és gondolkodom, hogy mik is ezek az alapvető alkotóelemek, amikre fel lehet bontani mindent, ami a gyomorba kerül. Most mondhatnánk, hogy nem az a fontos, hogy mik az alkotóelemek, hanem az hogy meg tudjuk emészteni. De kérdezem én, hogy tudnám megemészteni, ha nem tudom, hogy milyen részekből áll? Gondolom, már csak a legbátrabbak olvasnak és ők sem értik, hogy mit próbálok kifejezni, ha meg értik, akkor azt mondják, ja persze mindenki ezt csinálja az élet ilyen. Azért fontos erről filozofálni, mert ritkán éli meg az ember ezt az élményt ennyire kristálytisztán. És itt szeretnék hivatkozni az 1. ábrára, amelyen röviden bemutatnám azokat az alapvető alkotóelemeket, amelyek biztos receptet adnak a szervezetnek, hogy minden kaját meg tudjon emészteni. Honnan is szerezzem? Biztos írt már róla valaki, csak valami jó kis kulcsszó kellene: „az élet alkotóelemei”, „a legfontosabb alapértékek az életben”, „olyan dolog az életben, mint a klasszikus mikroökonómia a tudományunkban ”, „olyan dolog az életben, mint a 0 a számegyenesen, és persze valami mérték” … Álljunk csak meg a részek összege néha több, néha kevesebb, mint a részek külön-külön. Viszonyrendszert is találni kell. Na és ugye az egy dimenzió nem látja a kettőt. Az nulldimenzió csak egy pont az egydimenzió végtelen egyenesén. Hány dimenzió is van?
Már megint ott vagyok, ahol a part szakad… Most valaki megkérdez: „Mit állítasz?” Én meg mondom „nem állítok, kérdezek”. Milyen alapvető részekre bontható az, amit megeszünk, és azért kérdezem, mert szeretném megemészteni. Nem csak felszínesen szeretném kezelni a problémát, nem az zavar, hogy megy a hasam, hanem az, hogy nem tudom mit mivel egyek, hogy máskor ne forduljon elő.
Most mondhatnánk, hogy jól beletört a bicskám. De nem vagyok szomorú, mert igazából nem is szeretném ezt egyedül megválaszolni. Összeállítok egy étrendet arra az időre amíg külföldön tartózkodom, hogy ne legyen újra baj. És talán amikor visszamegyek a Rajkba lesz néhány ember, aki szívesen eltöpreng velem ezen a kérdésen is néhány pohár sör, bor, kóla, kávé, víz, szörp, tömény, tej, kakaó, ásványvíz, gyümölcslé, energiaital vagy akármilyen más üdítő mellett, vagy csak úgy elfeküdve valamelyik kanapén. Vagy egy kocsmában. Vagy a kopaszi gátnál. Lakitelken. A pincében. Bulizás előtt. Amíg fel nem kel a nap …
